Szabadság Zsófival

Mostanában nem volt időm írni, de ez leginkább a lustaságomnak köszönhető. Két héttel ezelőtt itt volt Zsófi, aminek alkalmából ki is vettem pár nap szabit, hogy csak egymással tudjunk foglalkozni.
Nagyon szép napok voltak. Végigjártuk a várost, ücsörögtünk a genfi tó partján, megnéztük az ENSZ-t, ettünk fondu-t, bár azt mai napig nem tudom, hogy hogyan sikerült elmagyarázni a pincérnek, mit is akarunk. És ez még csak az első nap volt.
Másnap körbejártuk a CERN-t, megnéztük hol dolgozom, valamint voltunk tárlatvezetésen is. Én új dolgokat tudtam meg, de szegény leányzón látszott, hogy helyenként nagyon nem érdekli, hogy miért költ 3 milliárd svájci frankot az unió az univerzum titkainak kutatására.
Ezután kissé már összefolynak az események, de az biztos, hogy voltunk szobatársamat felköszönteni egy csapat technical studenttel, felmentünk a Saléve nevű hegyre kilátást bámulni és hagytuk, hogy a helyi polgárőrök elzavarjanak egyik éjjel egy általános iskola udvaráról:)
Mindent egybevetve, igazán szép hét volt, csak az elválás volt nehéz. Meg hosszú, mert több, mint 2 órát vártunk a reptéren.
Képeket csináltunk bőven, itt tudjátok megnézni őket: link.

Hétvégi kirándulás a Le Reculet-re

Sikerült a többi tecnical student-el megdumálni egy hétvégi kirándulást, így szombaton meglátogattuk azokat a hegyeket, melyek látszanak az irodáinkból.
A rövidke szervezés eredményeképpen 9-en indultunk neki a Re Leculet lankáinak. Szerencsére valaki hozott sört, amit elterveztünk, hogy a csúcson fogyasztunk el, viszont végig cipelni kellett. A túra igen kemény volt, nem volt egyszerű feljutni. A teljes túra 7 órán keresztül tartott, de ebben benne van a több mint egy órás pihenés a csúcson. Odafent ittunk egy sört, illetve ettünk ittunk, aztán pihentünk. Odafent szerencsére egyáltalán nem volt kánikula, de ahogy jöttünk le, rendesen arcul csapott a 30+ fok.
Indulás előtt gondolkoztam azon, hogy milyen lesz egész nap mindenkivel angolul dumálni, de már van benne gyakorlatom, így nem volt probléma. És szerencsére a brit kollégák sem haragszanak meg, hogy úgymond megerőszakoljuk a nyelvüket, erre tartják a “nemzetközi angol” nyelvjárást (more or less .
Mára két dolog maradt meg a túrából: az izomláz és a fotók, amiket készítettem, nézzétek végig őket: link.

Kirándulás

Múlt héten pénteken (munka helyett:) megnéztük az egyik nagy detektort, a CMS-t. Jó élmény volt, sok technical student-tel, ismerkedtem meg. Azért az vicces volt, hogy a megérkezésünk előtt két órával kapcsolták be az LHC-t, így a sugárveszély miatt nem tudtuk testközelből megtekinteni a monstrumot.

Ennek örömére még aznap megnéztem a CERN egy másik kiállítását is, ahol szintén csomó érdekes dolgot láttam. Ezt már nem részletezem, a zanzásított képanyagokt itt lehet megtekinteni: link.

Igen meglepő dolog számomra, hogy milyen óriási feladat ezt a gyorsítót üzemeltetni. Tegnap is leállt az LHC, mert valamelyik okos munkás elvágott egy kábelt Szerencsére senki sem sérült meg, de minden rendszer (hűtés is) haldoklott egész nap.

Születésnap

Betöltöttem a 25-öt. A tegnapi buli is jól sikerült. Azért most először éreztem igazán, hogy hiányoznak az otthoniak: barátok, család és a kedvesem:) Ettől függetlenül azért minden jó volt, leszámítva, hogy az irodánk társalkodójában, egy – a gyorsító adatait mutató – monitor alatt egy díványon aludtam.
Ja, és már tudok egy okot, hogy miért nem jó itt lakni: akkora pókok vannak itt, hogy még. Reggel ott figyelt az egyik a padlón és nem kért elnézést:)

Eltelt két hét

Annyira pörög az élet, hogy alig van időm folytatni ezt a naplót. Pedig szeretném, higgyétek el. Most próbálom végiggondolni, mit is nem írtam még le, de csak kavarognak a gondolatok.

Írtam már, hogy szereztem egy bringát. Érdemes volt, a környék gyönyörű, és az utak nagyon jó minőségűek. Plusz, kb. mindenhol van bicikliút. Arról nem is beszélve, hogy 30 perc alatt beérek vele a munkahelyre, ami kevesebb, mint a fele a tömegközlekedéshez képest. Ma is tekertem 30 kilométer; tény, hogy még mindig nem bírok betelni a tájjal, állandóan csak bámulok a távolba.

Egyre jobb társaság kezd kialakulni. Laura, a technical student és a summer student program felelőse szervezett egy kirándulást az egyik nagy részecskedetektorhoz, ahol volt alkalmam (újra) találkozni a többi, hasonló cipőben járó emberrel, amiből aztán jó kis buli kerekedett. Voltunk a társasággal a  Fete de Geneva záróünnepségén, egy gigantikus tűzijátékon (tényleg, egy órás volt), ami finoman fogalmazva is igen jó hangulatban telt.

Nagyon szeretem ezt a multikulti dolgot. A főnököm (supervisorom) olasz, a részlegünkben pedig sok orosz és lengyel arc van. A technical studentek között is van a norvégtól a németig minden. A közös nyelv természetesen angol, de egyre inkább érzem, hogy franciául szinte kötelező megtanulni. Mondom ezt azért, mert már egy egyszerű kávé kérése is hatalmas problémát tud okozni.

11:30 van, és tele vagyok mesélni valóval. Alszom egyet, rendbe szedem a gondolataimat és folytatom a sztorit:)

Az első napok

Annyi mindent szeretnék írni. Az első hét úgy elrepült, hogy észre sem vettük. Az hiszem, az lesz a legjobb, ha időrendben leírom az eseményeket.

Hétfő hajnal 6. Időben kellett indulni, hogy beérjünk. A genfi tömegközlekedés igen jó minőségű, bár még így is sajnos több, mint egy óra beérni. Érkezés után elkezdődött a mókuskerék. Gyakorlatilag kaptunk egy irattartóra való papírt, egy térképet és egy listát a teendőkről, ezt egyesével végig kellett járni. A térkép bizony jól jött, mert a hely óriási, az elintéznivalóból jócskán maradt későbbre is.

A teendők mellett volt idő kajálni is. A Cern-ben 3 étterem van, zseniálisan finoman főznek, és nem is drága (ami hozzánk legközelebb van, 5-8euróból meg lehet ebédelni).

Mivel én a távolabbi Prevessin-i területre kerültem, ezért nekem még oda ki kell jutnom nap mint nap. Szerencsére van ingyenes buszjárat (shuttle), amivel a megfelelő időpontokban ki tudunk jutni.

A nyelvtudás azért kell, mert sem a városban, sem a buszon, sem az étteremben nem beszél senki angolul, vagy csak nagyon keveset. Már eddig is elég sokat activitiztem a helyiekkel, szerencsére általában volt a közelben egy angolul és franciául is tudó egyén is.

A munkahely fantasztikus. Jól felszerelt, az emberek kedvesek, senki sem siet. Az érkezés és távozás kötetlen, csak legyen kész a munka. A kollégáim hetente kétszer ebédidőben elmennek futni. Péntekenként “cake friday” van, ami azt jelenti, hogy önkéntes alapon mindig más hoz sütit. A supervisor, bár vannak elvárásai, nagyon laza ember, jó vele nap mint nap találkozni.

Mivel most van Svájc nemzeti ünnepe (Fete de Geneva), így sokat voltunk a városban is. Kellemeseket iszogattunk, felfedeztük a várost. Ami igazán meglepő volt, az a következő mondatok többszöri elhangzása volt: “Ti is magyarok vagytok:)”. Muris. Plusz jó volt iszogatni a kollégákkal, diáktársainkkal is.

Ma vettem egy olcsóbb bringát és beiratkoztam francia tanfolyamra (amit szintén a Cern fizet:),  valamint holnap is megyünk valami kis summer student partira:) Szóval az élet nem áll meg még egy ideig! Ja igen, a képek. Most nem csináltam sokat, de ami van, az itt érhető el.

Utazás és első nap

Sziasztok!

Elöljáróban annyit, hogy pörög az élet. Péntek óta annyi dolog történt körülöttünk, hogy alkalmam sem volt egy kicsit leülni és lejegyzetelni a történteket. De most van, szóval olvassátok jól.

Már az indulás is egy merő hajtás volt. Pénteken reggel összepakoltunk Zsófival a koleszban és kiköltöztünk a koliból (Tétény, hiányozni fogsz!). Utána utolsó nap a munkahelyen, ahol átadtam a munkámat, és ugyancsak búcsúzkodás közepette busszal hazaindultunk Berénybe. Otthon már vártak a cuccaim, “csak” annyi dolgunk volt, hogy bezacskózzuk őket. Hogy őszinte legyek, nem tudom mihez kezdtem volna a kedvesem nélkül:). Összepakoltunk, irány Árokszállásra, betuszkoltuk a Hondába négyünk pakkját, aztán start. Hajnal fél 1-kor.

Az út gyönyörű volt. Az Alpok nagyon szép volt. A probléma az volt csak, hogy félálomban kellett eltölteni a 15 órás utat. Végül is tudtunk aludni eleget, így nem volt gond a nap további részével.

Megérkeztünk, kipakoltunk, bevásároltunk, elfoglaltuk az ideiglenes szállásunkat. Minden rendben volt. A hotel, ahol aludtunk kicsit kényelmetlen volt, de legalább együtt volt a kis család (kedves bátyám, felesége, Zsófim és én). Másnap hajnalban indultak is vissza. Őszintén szólva az elváláskor azért megvizesedett a szemem, na:)

Ez a reggel egy vasárnapi nap volt. Ekkor volt időm jobban megismerkedni a szobatársammal, Istvánnal, illetve a főbérlőnkkel, Pavlával. István egy felvidéki magyar srác, nagyon jól kijövünk (mernék mást írni, itt ül mellettem:), Pavla pedig egy tündér. A lakása felszerelt, sokszor meghív egy italra és egy kis beszélgetésre, odafigyel ránk, szóval mondhatom, hogy jobb talán nem is lehetne. Ma (aug. 3) külön pincért bérelt fel a családi bulihoz, aki minket is kiszolgált. És a hasonló dolgok nem egyediek.

Elmentünk megnézni Genfet. A hely gyönyörű. Kicsi, tiszta, minden a helyén van. Kicsit ugyan drága (3,50 CHF egy gombóc fagyi, 8 CHF egy sör a restiben), de hát ez van. Jól körbesétáltattuk a helyet, megnéztük a Cernt is, hogy hol kezdünk másnap.

Egyelőre ennyit, hogy hogyan telnek az első napok, azt egy másik postban megírom. Előzetesen annyit azért annyit mondanék, ami egy helyi poszterre is ki volt írva: „Cern is the coolest place in the universe”.Addig is nézzétek meg a képeket, amiket készítettem.